Megyek haza. Vérem csak félig székely, szívem egészen Erdélyé. Mindig felüdülés számomra, amikor eljön az évnek azon pillanata, mikor hazamehetek a hegyek közé.

I feel the wind of change
MOZI
Nem tudom ti hogy vagytok vele, én imádok nyáron moziba járni. Nem, nem csak a hűvös miatt, nem csak a filmek miatt, és nem csak azért, hogy csókolózzak az utolsó sorban - bár volt ilyen is, de az egy szörnyen unalmas film volt. Ilyenkor egy-egy hétköznap délelőtt olyan üres minden, ahogy a pláza, úgy a moziterem is.
Sok olyan ember van - vagy volt - a világon, akit csak alkotásain, munkáján keresztül ismerünk, de érezzük, hogy lelki társaink. Érezzük, hogy valami csodálatosat teremtettek, ami megmelengeti a szívünket, szórakoztat vagy épp elgondolkodtat. Példaképeinknek, kedvenceinknek választjuk őket, legyenek ismerősök, ismeretlenek, élők vagy már eltávozottak, írók, zenészek, festők, építészek, gondolkodók, filmesek... Zsenik. Most elárulom nektek, kik azok, akikre igazán felnézek, akiket igazán szeretek, és akiknek a munkái szebbé teszik számomra a földi létet.

A hangulat kedvéért
Szinte látom: a Bolondos dallamok, vagy a Tom és Jerry főcíméhez hasonlít. Előbb vicces betűk úsznak a képernyőre, némi hangulatalapozó zene kíséretében. Ez a Hétköznapi poénok legújabb része. Főszerepben: Zora; vendégszereplő: az olvasólámpa. Izgalmasan hangzik, mi? (Nem az.)
Most megosztom veletek, mivel töltöttem eddig a vizsgaidőszakot. Holnap 2 vizsgám lesz egymás hátán. Jó, hazudnék ha azt mondanám nem tanultam semmit, de nem kell senkinek se mondanom, hogy megy ez. Élvezzétek a kis összeállításom.
#10 – Vizsgaidőszakos képregények